Noangel oldala
Minden ami földrajz...
Természetbúvár laboratórium - néhány érdekes adat és kisfilm található itt... de nem csak földrajzból...
Egy kis bónusz anyag a kiváncsiaknak...
A külső erők felszínformáló tevékenysége
A külső erők: - az időjárási elemek (napsugárzás, hőmérséklet, szél, csapadék)
- a víz (tenger, folyók)
- a jég (jégtakarók, gleccserek)
- az élőlények (köztük az ember is) felszínalakító munkája
A felszínformálás három részfolyamata: lepusztítás, szállítás, felhalmozás.
Aprózódás és mállás
Aprózódás: csak a kőzettömb méretében okoz változást.
-hő okozta: oka a hőmérséklet ingadozása. Ott, ahol a hőingás mértéke és gyakorisága jelentős, és ahol a felszínt nem borítja növényzet. A felmelegedés következtében a kőzetek kitágulnak, a lehűlés hatására összehúzódnak -> a kőzetek összetartó szövete fellazul -> előbb megrepedezik, majd feldarabolódik.
-fagy okozta: fagypont körüli hőingadozás, fagyváltozékonyság szükséges. Minél gyakoribb a fagyváltozékonyság, annál hatékonyabb az aprózódás. A kőzetek repedéseiben lévő víz térfogata fagyáskor kb. 9%-kal megnő -> fokozatosan tágítja a kőzet repedéseit. Magashegységekben és sarkköri területeken.
Aprózódás mehet végbe a fák kőzetekig hatoló gyökereinek vastagodása miatt is.
Mállás: a kőzet kémiai tulajdonságait változtatja meg. Kémiai hatóanyagokat, különféle savakat tartalmazó vízre van szükség. Hatékonysága a hőmérséklettel együtt nő -> meleg, nedves trópusi, szubtrópusi éghajlatú területeken.
A víz kémiai reakcióba lép a kőzetalkotó ásványokkal -> megváltozik, felbomlik az eredeti ásványi szerkezet. Egy részük a vízzel távozik, másik részük új ásványok formájában marad vissza -> málladéktakarók
-oxidációs mállás: a csapadékvízzel, illetve a felszín alatti vizekkel oldott állapotú oxigén is jut a kőzetek repedéseibe. A vasat, mangánt, ként tartalmazó ásványok ezzel érintkezve oxidálódnak pl.: vörösvasérc -> trópusi területek vörösföldje.
-biológiai mállás: a baktériumok, gombák, zuzmók, mohák és talajlakó állatok savas anyagok termelésével mállasztják a kőzeteket.
A folyók felszínformálása
A folyók munkavégzése a vízhozamtól, a meder esésétől és az áramlási sebességtől függ. A hordalékanyagot a mederfenéken görgetve, ugráltatva, lebegtetve szállítja tova. Minél nagyobb a vízfolyás sebessége, annál nagyobb szemcséjű hordalékot tud magával ragadni a folyó. Amikor futása lelassul, hordalékát az egyre kisebb szemcsenagyság szerint osztályozva rakja le.
Bevágódó szakaszjelleg
A mederben áramló víz magával ragadja a kavicsot, görgeteget (hordalékmozgatás). A tovaszállított anyaggal csiszolja, koptatja a meder szálban álló kőzeteit (mederkoptatás). A lepattintott és az áramló vízben tovagörgő, tovaugráló törmelékdarabok egymáshoz ütődve aprózódnak, őrlődnek tovább (görgetegaprózódás) -> a folyó mélyíti medrét és hosszabb időszak után a völgyét is.
Ha a hegység, amelyen a folyó átvág, lassú emelkedésben van, elősegíti a mélyítő erózió tevékenységet.
Minél keményebb, összeállóbb, tömörebb a meder kőzetanyaga, annál lassabban vés bele völgyet a folyó -> V keresztmetszetű völgy -> az, hogy mennyire nyílik szét a V két szára, az oldallejtők kőzetanyagától függ
-kemény kőzet: alig vannak mellékpatakok, szurdokok, hasadék- vagy sikátorvölgyek
-lazább, puhább kőzet: tágasabb, ferde oldallejtők, kanyonok (vízszintesen települt, váltakozón keményebb és puhább kőzetrétegeket feltáró völgyek)
Vízesései a mederben kibukkanó keményebb kőzetpadokhoz kötődnek. A völgymélyítő tevékenység árvizek idején a leghatékonyabb.
Oldalazó szakaszjelleg
Mérsékelt lejtésű területen kisebb esés, csökkenő áramlási sebesség mellett a meder legkisebb egyenetlensége elegendő ahhoz, hogy a folyót kitérítse az egyenes útjából. A folyó lengő mozgással, kanyarulatokat leírva és alakítva halad tovább. A centrifugális erő hatására a leggyorsabban haladó víztömeg vonala (sodorvonal) a kanyarulatokban a meder egyik oldaláról a másikra vált át. Legnagyobb hordalékszállítás a sodorvonal mentén. A kanyarulatok homorú oldalán a folyó alámos, medret mélyít, a domború kanyarszakaszon viszont feltölt -> kanyarulatait jobban tágítja, szélesíti, a külső oldalnak nekiverődő víztömeg keményebb kőzetű partfalakat is képes alámosni (kanyarulatok= meander).
A folyó oldalazó eróziója a meandereket fokozatosan nagyobbítja, árvíz idején a túlfejlődött kanyarulatot a folyó átvághatja és futását kiegyenesítheti (holtág, morotvató).
Feltöltő szakaszjelleg
Hirtelen lecsökkenő sebességű szakaszokon, tartósan igen kis lejtésű területeken. A folyó a hegyek lábánál lerakja nagy szemű, durva hordalékát ->hordalékkúp. A lerakott hordalékból kavics- és homokpadokat, zátonyokat épít, szétágazó, majd újraegyesülő ágai szövevényt alkotnak -> folyami alföldek feltöltése.
Folyótorkolatok
A legtöbb nagyfolyó tóba vagy tengerbe ömlik.
Tölcsértorkolat: kevés hordalékot szállító, vagy erős tengeráramlású, árapályú területeken. A szárazföldbe mélyülő és fölfelé összeszűkülő tölcsért a felhatoló dagály mossa, mélyíti ki.
Deltatorkolat: bő hordalékú folyók, miközben megszabadulnak maradék hordalékuktól. A deltatorkolatoknál a szárazföld látványosan gyarapodik a tenger rovására.
A tengervíz felszínformálása
A tengervíz felszínformáló tevékenysége az abrázió. Függ a partvidék földtani felépítésétől, a part tagoltságától, de elsősorban a partok előtti vizek mélységviszonyaitól. Az abrázió pusztító munkáját a partnak törő és felcsapódó hullámok és az azok sodorta törmelékanyag révén fejti ki. A mély vizű partokon a pusztítása, a sekély vizű partokon a part épülése figyelhető meg.
A pusztuló partvidék felszíni formái
A puhább, repedezettebb kőzetű partvidéken hatékony. Az apály- és dagályszint között fokozatosan abráziós fülkét mélyít a falba -> a kihordott törmelékanyag a part előterében abráziós teraszon halmozódik fel.
A fülke fölötti sziklafal egy idő után alátámasztását vesztve leomlik, leszakad->a part fokozatosan pusztul, hátrál. A partfalba újabb fülke mélyül, az abráziós terasz egyre szélesedik a part előterében.
A keményebb kőzetsávok mentén félszigetek maradnak vissza ->abráziós torony.
Az épülő partvidékek felszíni formái
A kigörgetődő hullámok már csak apróbb szemű törmelékanyagot, kavicsot, homokot sodornak magukkal. Két kifutó hullám között a víz visszaáramlik a nyílt tenger felé, a visszaáramlással sodródó kavicsanyag viszont szembetalálkozik a következő hullám szállította törmelékkel -> lassú hordalék-felhalmozódás -> turzás: a tengervíz fölé magasodó, többnyire a parttal párhuzamos hordalékgát.
-parti vagy szegélyturzás: közvetlenül a parttal egybeforrt turzás
-turzásháromszög: egy-egy part előtti sziget vagy félsziget megváltoztathatja a part közeli áramlások irányát. Az emiatt felhalmozódó hordalékanyag a szigetet keskeny, háromszög alakú turzással a szárazföldhöz kapcsolhatja.
-turzáskampók: a partokra hegyes szögben kifutó áramlások fokozatosan áthelyezik a partok előtt a törmelékanyagot, amit aztán egy-egy nagyobb öböl bejáratánál halmoznak fel.
A jég felszínformálása
A Földön ma 15 millió km2-t borít jég.
Csonthó (firn) -> tömörödés -> jég
Gleccser: a magashegységek völgyeit kitöltő jégtömeg.
Jégtakaró: a síkságokon elterpeszkedő jégtömeg.
A gleccserek felszínformálása
A jég a tartós hóhatár feletti területek völgyfőiben kezd felhalmozódni, ahol belemarja magát a kőzetfelszínbe, a jég fölé magasodó gerincek pedig a fagy okozta aprózódás miatt fokozatosan hátrálnak, keskenyednek -> kiszélesedő, félköríves, meredek falakkal határolt kárfülkék. A jég elolvadása után ezekben összegyűlhet víz -> kártavak vagy tengerszemek.
A vastag jégréteg mélyén uralkodó nagy nyomás a jeget képlékennyé teszi -> megindul a lejtés irányába. A gleccserek a korábbi V alakú folyóvölgyeket U alakúvá formálják át és nemcsak tágítják, hanem mélyítik is azt.
A gleccser által szállított és felhalmozott üledék a moréna. A völgytalpról letördelt és a jégár alján szállított anyag a fenékmoréna, a jégmentes sziklaoldalakról származó törmelék az oldalmoréna. A gleccserek találkozásánál e kettőből jön létre a középmoréna. A gleccsernyelv végén halmozódik fel a sáncszerű végmoréna -> a jég elolvadása után ezek mögött tavak duzzadnak fel (pl.: Alpok határát övező tavak).
A morénaanyag osztályozatlan, benne mindenféle nagyságú kőzet megtalálható.
A jégtakarók felszínformálása
A puhább kőzetű térszínekbe kisebb-nagyobb medencéket mélyít, a keményebb kőzetsávokban hullámos felszínű sziklahátak (vásottsziklák) maradnak.
A legyalult törmeléket a jég tovaszállította, és a jégtakaró fokozatosan elvékonyodó peremi része alatt halmozta fel a fenékmoréna-térszín (pl.: Germán-alföld, Lengyel-alföld)
-vándokövek
-tórendszerek
Ősfolyam-völgy: a mindenkori végmoréna előterében azzal párhuzamos, széles völgy alakult ki, amelybe a jégtakaró olvadékvizein kívül a dél felől érkező és a morénasánc miatt eltérített folyók szállították a vizet.
A szél felszínformálása
Jelentősebb felszínformálást a száraz éghajlatú és növényzet nélküli éghajlaton tud végezni.
Csak kis, max. 1-2 mm átmérőjű homokszemeket képes szállítani -> a felszínen görgetődve, ugrálva szállítódnak.
Pusztító munkája
Sivatagokban: A kellő sebességű szél magával ragadja a felszínen lévő homokszemcséket (szélkifúvás vagy defláció), a tovaszállított homokszemekkel pedig csiszolja, koptatja a felszín kőzetanyagát, miközben a homokszemek is tovább kopnak (szélmarás).
Deflációs medencék maradnak vissza, ahol a felszínen durvább szemcséjű kavics- illetve kőtörmelék marad vissza. A deflációs medencékben keményebb kőzetű magányos hegyek maradnak (deflációs tanúhegyek). A szélmarás a felszín közelében hatékony -> gombasziklák
Félig kötött homokterületeken: csak ott, ahol a felszínt nem védi zárt növénytakaró. A defláció csupán szélbarázdákat mélyít a felszínbe. A növényzettel fedett térszínek a barázdák közötti maradékgerincekben őrződnek meg.
Felhalmozó munkája
A szabadon mozgó homok jellegzetes dűnealakzatai: barkánok és a keresztirányú dűnék.
-barkán: homoksivatagokban, kifli alakú, legfeljebb 20 m magas, lealacsonyodó szárait szélörvények hozták létre. Szélverte oldala lankásabb, a szélárnyékos meredekebb. Állandó mozgásban van (évente 20-40 m-t halad) -> ha oldalirányban összekapcsolódnak -> keresztirányú dűnék.
A félig kötött homokterületek formái a parabolabuckák.
-parabolabucka: a homorú oldala néz szembe a széllel. Ott jönnek létre, ahol a szélbarázdából nemcsak előre, hanem oldalirányban is kifújja a homokot a szél. 250-400 m hosszú, 14-18 m magas, pl.: Kiskunság, Nyírség
Tengerpartokon a szél a vízparttal párhuzamos parti dűnéket épít. Nedves parti sávban megtelepedő fű a homok egy részét megköti. A parti dűne tetejéről továbbfújt homok a parttól távolabbra halmozódik fel -> vándordűne, a szél folyamatosan áthalmozza.
Karsztosodás
A karsztvíz a karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit), a gipsz és kősó repedéshálózatába kerülő csapadékvíz. A karsztvíz tehát a résvizek egyik, kőzetminőséghez kötött típusa.
A mészkő a karsztvíz hatására oldódik -> karsztosodás -> karsztos formák.
Forrás: Internet